Bemutatkozás

Matits Viktor vagyok, vegyész, magántanár, weboldal készítő, önismereti mentor és elengedés tanár.

Röviden elmesélném, miként alakult ki a fenti (nem túl hasonló) elemeket tartalmazó lista. Igyekszem sorba haladni, s nem elveszni a részletekben.

Tanulmányaim

Már az általános iskolában kiderült, hogy sokkal több közöm van a természettudományokhoz, mint a nyelvekhez vagy az irodalomhoz. Ehhez nem kicsit tett hozzá a diszlexiám s a diszgráfiám, mely a humán tantárgyakkal kapcsolatban kialakított bennem egy nem kis ellenállást.

Mindezek a középiskola választását is meghatározták (egy szakközép iskolába jelentkeztem, műszerésznek akartam tanulni).

Egy év után nem igazán marasztaltak, amibe nagyban belejátszott a szakmai gyakorlat vezetőjével kialakult konfliktusom. Nehezen tudtam elfogadni, hogy többszöri ellenkezésem után kénytelen-kelletlen elrontottam más munkáját.

Majd amikor kiderült, hogy mégis csak nekem volt igazam, még az én jegyemet húzta le (s a reakcióm miatt majdnem kaptam egy vezetőtanári rovót: annak rendje és módja szerint elküldtem a szaktanárt a vérbe).

Bocs, mindig is hajlamos voltam kiállni az igazamért még akkor is, amikor mindenki más meghúzta volna magát.

Természetesen a sorsát senki sem kerülheti el, így a második középiskolámban is belefutottam egy megfélemlítő és erőszakos tanár házaspárral.

Abból az iskolából is jobb volt bő egy év után eljönnöm, habár szerintem ott sok tanár nem is értette, mi a franc baja volt velem a tantestület két rettegett tanárának. Annyira félt tőlük a diákság, hogy amikor a tanár vagy a felesége megjelent a folyosón, mindenki eltűnt, ne hogy beszélni kelljen velük.

Én meg magasról tettem arra, hogy meg akarnak félemlíteni.

Gyerekkorom tele volt egy rakás kemény pillanattal, hogy egy sima megfélemlítésre már messziről immunis voltam.

Bárhogyan is történt, ugyan kellett 3 középiskola, hogy legyen egy érettségim, de minden ellenkező híresztelés ellenére megszereztem.

Egyetemi évek

A minőségi változást az életemben az egyetemi évek hozták el. 19 évesen beláttam, hogy ahogyan akkor voltam, abból sok jó nem sülhet ki.

Ugyan semmi különleges vágyam akkoriban nem volt (saját egzisztencia, szerető pár, örömteli, élményekben gazdag élet) csak épp iszonyúan messzinek éreztem ezeket. Meg sem mertem ezeket igazán fogalmazni, de az ezen helyzetekhez kapcsolódó frusztráció egy ideális célponttá tett a kalandoroknak.

Szinte mindenbe belevágtam akkoriban, amibe csak lehetett. MLM cégek, vallási közösségek, mindenféle alternatív törekvések részese voltam. Bárminek, amitől azt reméltem, hogy vágyaim és a jelenem közötti távolság csökkenését reméltem.

Ami ezen időszakból megmaradt, az a buddhista gyakorlás.

3 év vergődés után 2019-ben találkoztam életemben először egy tibeti mesterrel, aki pontosan megmutatta, merre van számomra az előre. S az elmúlt több mint 20 évet a vele töltött személyes idő tapasztalata határozta meg.

A másik tényező, ami azóta újra megjelent az életemben, az a weboldalak készítése.

1998 tavaszán készült el az első (angol nyelvű oldalam). Ne egy kötelező 3 lapból álló iskolai feladatra érdemes gondolni, hanem egy nagyobbra, amiben volt legalább 20-30 aloldal. 

Ugyan akkoriban még nem sokat tudtam a keresőoptimalizálásról, ami akkoriban még nagyon távolról sem hasonlított a mostanira (hisz még Google sem volt akkoriban), de az oldalnak már akkoriban is volt 30-50 látogatója naponta…

Az egyetem után

Az egyetem befejezés eléggé zűrösre sikerült, mert 2001 tavaszán nem sikerült a nyelvvizsgán. Diploma nélkül nehezen tudtam elhelyezkedni, s azon hely, ahova felvettek, sok mindennek volt mondható, csak nem egy jó munkahely.

Hogy pár hét alatt egy adatrögzítő, adatfeldolgozó cégnél találtam magam, és éjszakára jártam dolgozni, hogy ki tudjam fizetni az albérletemet. Mókás volt totál kómás fejjel 7 óra után hazafele menni, miközben mások épp munkába mentek.

Az kitörést ebből a helyzetből a tantás hozta el.

Már gimnáziumban is időről időre megtaláltak azzal, hogy segítsek másoknak a matek vagy a kémia dolgozatokra felkészülni, de az igazi nagyüzem az egyetem harmadik évét követően indult be. 

Hirdetések révén Szegeden találtam is tanítványokat, aminek révén ki tudtam egészíteni a nem túl sok zsebpénzemet.

Budapesten is elindult egy idő után a tanítás, habár az eleje nem volt egyszerű, mire kitapasztaltam, hogyan tudok tanítványokat szerezni viszonylag megbízható módon.

Közben rengeteg önkéntes munkára is volt lehetőségem. Egy alapítványnál az érkeztetésben vettem részt (pultoztam, voltam feketemosogató, s időnként a főzés egyes részeit is megcsináltam).

Ennek köszönhetően elég sok mindent megtanultam a konyhai munkákról, mivel jó pár nagyszerű szakáccsal is együtt dolgozhattam.

Az internet viszont sokáig kis szerepet játszott az életemben az egyetem után, mert nem álltam annyira jól anyagilag, hogy egy kisebb teljesítményű laptopot beszerezzek (egy szobabérletben éltem, ahol nem volt internet). Ez még 2010 előtt volt…

Tanári weblapom

A kétezres évekre elkezdett az internet felfutni, s a korábban viszonylag jól működő újságban hirdetés (PestiEst) már nem hozott elég tanítványt.

Hirdettem az egyre szaporodó internetes felületeken is, de sok esetben azt éreztem, hogy valahogy nem engem találnak meg.

Ezért egy szép nyári napon, talán 2008-ban, leültem a Blaha Lujza téri mekiben egy vanília shake mellé, és az újonnan vásárolt laptopomon egy ingyenes tárhelyen megírtam a tanári weblapom ősét.

Az akkor elkészült szövegeim egy része szerintem még mindig ugyan úgy megvannak, mert amit akkor leírtam, az nagyon működött.

Nem arról írtam, hogy mekkora király vagyok a tanításban, hanem arról, hogy milyen nehézségeket tapasztaltam az évek során. Mik voltak azok a rendszeres gondok és nehézségek, ami miatt nem megy a kémia, a fizika és a matematika tantárgyak elsajátítása.

S a dolog működött. Betettem a hirdetésekhez az oldal linkjét, s sorra hívtak a lelkes szülők, hogy tudnék-e segíteni a gyereküknek. Nyilván a névválasztás is jól sikerült, mágnesként vonzotta azokat, akiknek a gyereke a reál tantárgyakkal küzdött: raltanar.hu

Politikai kalandorok kíméljenek

2007 után folyamatosan figyeltem egy lelkes csapat ténykedését, akik a nyugati progresszív irányt követve egy zöld mozgalomból kinőve igyekeztek idehaza egy jobb világ ígéretét képviselni.

2010 elején besétáltam a budapesti központba, hogy szívesen segítenék nekik én is a kampányba.

Egy óra múlva már a honlapon regisztráló emberek adatai a gépemen voltak, s igyekeztem a napi munkát némi excel bűvészkedéssel segíteni. Adatbiztonság, alapvető óvatosságnak nyoma sem volt. Simán akár törölhettem is volna az akkorra már több ezres adatbázist, akár 2 perc alatt.

Később beléptem a pártba, habár egy-két dolog már akkor jelezte, hogy ebben a csapatban is csak emberek vannak, annak minden “nagyszerű” következményével együtt.

2 év alatt sok mindent megtapasztaltam. Beleláttam egy olyan szervezeti kultúra működésbe, ami látszólag demokratikus volt, s egymással lojális emberek együttműködéséről szólt. De a felszín alatt folyamatosan ment a kő kemény fúrás-faragás, a taposás, a könyöklés és az érdekek mentén kialakuló állandósult háború.

Amin a 2013 januári pártszakadás sem sokat segített. Utólag is vannak bennem főleg emberi kérdések.

Ki kivel tolt ki valójában a PM és az LMP szétszakadásakor (és előtte). Mi volt az alapvető ok, ami miatt az egész háborúskodás már sokkal korábban kialakul (s tartott tovább a két oldal között a pártszakadás után is, és maradt meg az LMP-n belül).

Bárhogyan is legyen, én 2014-ben kiléptem az LMP-ből, mert pontosan láttam, hogy a hatalmi taktikázás független a politikai helyzettől. S ahogy az azóta eltelt idő is megmutatta, sok olyan ember is eljött a pártból, akiknek a párt létrejöttében és jelenlegi helyzetének megteremtésében kulcsszerep jutott korábban (Schiffer András, Szél Bernadett, stb.).

Az internet előretörése

Az internet folyamatos előretörése révén 2012 táján már kevés volt az, hogy van egy oldalam, s azt kiteszem a hirdetésekbe.

Egyre többeknek volt már oldala, s egyre többen már nem a hirdetési oldalakon keresztül találták meg a magántanárukat, hanem direktben a keresési felületeken elhelyezett híredések révén. Hogy 2012 áprilisában magam is feladtam az első google hirdetésem.

Töredék áron annyi tanítványom lett, hogy mire a hirdetési díjat ki kellett fizetnem (egy hónap múlva), simán volt elég pénzem rá a hirdetések révén elért tanítványoktól megkapott pénzből.

Két év múlva már sajna ez is kevés volt, javítani akartam az oldalam minőségét, s így keveredtem el az első keresőoptimalizálást oktató napomra. De a dolog akkor is működött, s pár hét múlva megint lett elég tanítványom, és persze pénzem is.

Amikor pár hónappal később önálló blogot indítottam saját domainen, azt is meg tudtam oldani már saját erőből. Az volt a lelki-egyensuly.hu elődje. Tény és való, az első lépéseknél annyira bizonytalan voltam még, hogy egy barátom segített az oldal elindításában.

Később már a tanár weboldalam karmantartását is be mertem vállalni, miután elkezdtem megismerni a wordpress rendszerével alaposabban.

S az élet újra behozta azt, ami az egyetem alatt már sok örömet és elmélyült alkotást adott nekem. S ehhez az is hozzájárult, hogy több korábban nagy sikerű, de már nem létező oldalak anyagát megkaptam ingyen és bérmentve, ami a weboldalak költségén felül is hozzátesz a mindenapjaimhoz.

Most is ezzel foglalkozom, főleg, hogy a Covid helyzet a budapesti tanítás lehetőségét nagyon megnehezítette, átalakította online formába.

Most is egy nagyobb munkán dolgozom. Létre szeretnék hozni az egytaletelek.hu oldalon egy olyan receptgyűjteményt, ami egyszerű és lépésenként könnyen követhető recepteket tartalmaz.